Előszó

“ Nem a te hibád”

Életem során annyiszor hallottam már ezt a kifejezést, akárcsak azt, hogy “légy erős” szavakat. Egy világ terhe nyomta a vállamat, és ezt még azok sem érthették, akik közel álltak hozzám. Mindenki a Megmentőt látta bennem, annak aki győzedelmeskedik a rossz felett és úgy alakítja a jövőt, hogy ne legyen több halott, több szenvedés és a gonosz örökre eltűnjön az életünkből.

Az, hogy velem mi van, hogy engem milyen gondok nyomasztanak, csak keveseket érdekelt és ők is csak a felszínt kapargatták. Azt hittem, egyedül vagyok.

Aztán találkoztam vele.

Különös barátság volt a miénk. Ő egy teljesen másik világból jött, mégis, tökéletesen megértett, és…mintha egy testvér lett volna számomra. Vagy lehet, hogy csak a saját tükörképemet láttam benne. Azt aki évekkel később én is lehetek?

Furcsa volt, még számomra is, aki a furcsaságok közepette nőtt fel. A világa tele volt megmagyarázhatatlan csodákkal, pedig a varázslat számomra nem hatott ismeretlen dolognak. Azt hiszem, büszkén jelenthetem ki, hogy megtiszteltetés volt az oldalán harcolni és azt hiszem, általa egy nagyon jó okot kaptam arra, hogy a saját harcaimat megvívjam.

Bátran nevezem barátomnak, mert testvérek nem lehetünk. Ő volt az, aki pontosan megértette, hogy mit is érzek, hisz ő is ezen ment keresztül. Rá is úgy tekintettek az emberek, ahogy rám. Ez mind nagyon régen történt és azóta, őt sem láttam.

Eltűnt és azóta nem hallottam róla.

Hogy ki ő? Hogy ismertem meg?

Nos, minden egy sötét éjszakán kezdődött…